Vikivel, Annával (részképzésesek), Krisztával és Olivérrel
nekiindultunk Binder felé, hogy megnézzünk egy régi írásokkal teli sziklát
(Rashaan Khad), egy kitaj romot és egy régi kolostort Binder környékén
(Bereewen kolostor). Kedd reggel indultunk útközben megnéztük Dzsingisz nagy szobrát.
Úgy volt, hogy a kitaj romnál
alszunk aznap este, azonban csöpögött az eső, így inkább elmentünk Binderbe,
ott a sofőr lakásában aludtunk. Nem volt otthon a felesége és mondta, hogy
főzzünk valami vacsorát, van őzhús otthon. Elkezdtünk egy levesfélét csinálni,
kérdezte a sofőr, hogy kell-e zsír alá, mondtuk, hogy igen, erre adott valami
szárított zsírt, amiről kiderült, hogy tevepúp volt. Úgyhogy a vacsora
tevepúpos-őzhúsos-medvehagymás gulyás volt (persze répa és pirospaprika
nélkül).
Másnap még mindig borús-esős idő volt, és egy idős néni azt
mondta, hogy még öt napig esni fog – mivel így is nehezen jutottunk be, sokan
pedig beragadtak a sárba, ezért úgy döntöttünk, hogy még aznap este
hazaindulunk, mert ha öt napig esik még az eső, akkor ki tudja mikor jutunk
haza. A kolostorhoz meg a megáradt folyó miatt nem tudnánk sehogy sem eljutni. A
sofőr erre azt mondta, hogy Buddha küldte az esőt, mert azt szeretné, ha még
egyszer ellátogatnánk Binderbe
Kiderült, hogy a helyiek szerint itt, Binderben született Dzsingisz,
úgyhogy megnéztük azokat a helyeket, amik nevezetesek: a születési helyét, ami
egy lép alakú hegyen volt (Deliün-boldak), közel az Onon és a Khürkh
összefolyásához. Valamint itt volt a helyiek szerint Dzsingisz 1206-os
kurultája. Utána elmentünk a folyópartra, ahol épp üzemelt a „komp” vagyis egy
traktor utánfutóval, amit mi úgy gondoltuk, hogy kipróbálunk. Fantasztikus
élmény volt, bár mikor elkezdett befolyni a víz és keríteni kellett valami
magasabb helyet, akkor nem voltam erről meggyőződve.
az 1206-s gyűlés helyszíne |
a születési hely |
napelemes emlékmű a születési helyen, éjjel világít... |
a komp |
Délután szerzett nekünk a sofőrünk egy dzsippet, mert a sok eső miatt csak azzal lehetett menni a környéken, az új sofőr mondta nekünk, hogy a kolostorhoz mikrobusszal (A sofőr kocsijával) egyébként sem lehetett volna eljutni... Elindultunk a sziklához, nagyon jól nézett ki, tele volt régi felirattal – klasszikus mongol, tibeti és egyéb is volt rajta, valamint állatrajzokat és nemzetségi címereket is lehetett rajta látni. Útközben megint láttunk szarvasos köveket, mellette sírokat. Utána elmentünk a kitaj erődhöz, ami valószínűleg nem is kitaj, a sofőr szerint egyébként Dzsingisz fala. De jól nézett ki.
Mikor visszamentünk Binderbe, este 8-felé, a sofőr mondta,
hogy összeszedett még 1-2 embert, őket is viszi Ulánbátorba, és a kezünkbe
nyomott két liter tejpálinkát. Itt már gondolhattuk volna, hogy valami nem lesz
rendben. Mikor beültünk a kocsiba, láttuk, hogy rajtunk kívül még vagy 10 ember
ül benne. Az eső egyébként már nem esett, de az út nagyon sáros volt, mi meg
benn nyomorogtunk a kocsiban. Kb. 200 km míg elérjük a betonutat, a sofőr a
földúton 80-90-nel hajtott, hogy ne ragadjunk bele a sárba, de azért így is
néha veszélyes volt a helyzet. A kerekek nagyon elcsúsztak erre-arra. Előttünk
egy mikró(busz) beakadt a sárba, azt kimentettük. Fél óra múlva megint láttuk
beakadva, akkor is próbálkoztunk a kimentésével, de nem ment, sőt mi is
beakadtunk kicsit, de ekkor kipattant hátulról (az ablakon) négy markos legény
és megtolták a kocsit. Egy közeli házhoz elmentünk és szóltunk, hogy menjenek
oda traktorral segíteni. Majd nemsokára elértünk egy folyóhoz, amin át kellett
volna gázolni, ám a folyó közepén ott állt egy kis teherautó, beragadva,
elhagyatottan. No ezek után én már nem mertem aludni, mert még valahol át
kellett kelnünk a folyón és ha az a kocsi is beragadt, akkor velünk mi lesz?
Egyébként az, hogy 80-nal ment és össze-vissza rángatta a kormányt (a betonúton
is úgy ment, mintha lovat irányítana) nem tett túl jót az ember gyomrának.
Végül olyan hajnali négyre elértük a betonutat. Reggel 8ra pedig visszaértünk a
kolihoz, közben sok dolog nem történt azon kívül, hogy néha elbóbiskolt a sofőr
a volánnál....