Nincsen elég szék

A hétvégi kalandunktól és a kialvatlanságtól meggyötörve úgy döntöttünk, hogy hétfőn és kedden nem megyünk be az egyetemre, hanem inkább pihenünk. (Balázs bement hétfőn, de olyan beteg lett, hogy utána ő sem ment egy darabig).

Nem is láttuk sok értelmét a bejárásnak, az órákon általában nem veszünk értelmes dolgokat. Az ország ismeret órán azt tanuljuk, hogy Mongóliában négy évszak van, és a tél a leghidegebb (neeeee, tényleg???), vagy mutogat a bácsi képeket a saját tankönyvéből (amit meg kellett venni, és még a képeket is ő csinálta bele… mondhatom igazán művésziek) és megkérdezi, hogy ezt az épületet láttuk-e már (és az egyetemről mutat egy képet). A beszélt nyelv órán a nő végig hadar és hülyeségeket beszél (pl.: a tusch azt jelenti hogy segítő, az emberek segítenek az állatoknak, ahogy a delfinek is segítenek a nőknek…). A beszéd órán pedig egy könyvből olvasunk fel filozófiai mélységekkel rendelkező történeteket. A nyelvtan óra jó, de abból van a legkevesebb, meg sok újat ott sem tanulunk. Na ezek voltak a kötelező órák. Mi Balázzsal mandzsura is bejárunk, ami rendesen az itteni mongoloknak van, na az az óra viszont nagyon jó, sok újat tanulunk és nagyon jól magyaráz (mongolul) a tanárnő, és ha valamit nem értünk segít is.

Szerdán fogtuk magunkat, bementünk az órára (a haladó csoportban vagyunk) és észre vettük, hogy jött néhány új ember, japánok és belső-mongolok (Pekingből, és nem tudják se írni, se olvasni a cirillt). Így hát túl sokan lettünk, és a teremben csak 12 szék volt, így bejött valami adminisztrátor, aki közölte, hogy mi hárman magyarok és a két japán vizsgát ír, mert nincs elég szék (persze a belső-mongoloknak nem kellett, akik nem tudnak írni és beszélni se igazából). Hát az órák után elkezdtük írni a vizsgát, közben pedig az adminisztrátor egy nővel közölte, hogy mindegy hogyan írjuk meg a vizsgát, valamelyik, vagy mindegyik magyart átrakják gyengébb csoportba (néha úgy hiszik a mongolok, hogy mi igazából nem értünk mongolul, így nyugodtan kibeszélhetnek minket).  Mi hárman nagyjából ugyanolyan vizsgát írtunk, egyrészt mert kb. azonos a tudásunk, másrészt nem is voltunk olyan messze egymástól, az ilyen vizsgát meg ki veszi komolyan?

Másnap bementünk az egyetemre, ahol az adminisztrátor közölte, hogy csak én megyek gyengébb csoportba, ráadásul kettővel gyengébbe, mert ott sok hely van… Egy órán benn ültem, de mivel rajtam kívül senki sem tudta, hogy az alanyeset után nincsen rag, ezért (meg mert egyébként is ideges voltam az eljárás miatt) nem mentem be a következő órákra, hanem inkább ittam egy kávét és mandzsuztam egy kicsit. Most hogy nem volt velem a Balázs mandzsu órán, végre hozzám mertek szólni, egy fiú meg is kérdezte, hogy hol van a férjem. Itt mindenki azt hiszi, hogy Balázs a férjem, vagy a Szandié (esetleg mindkettőnké?).

Pénteken sem mentem be órára, mivel még nem tudtuk elintézni, hogy visszakerüljek a csoportomba, délután viszont elmentünk Szandival csirkemellet venni. Egy boltban találkoztunk egy bácsival, aki volt Magyarországon is, és segített olcsóbban venni csirkét. Elmentünk egy húspiacra, ahol mindenféle húst lehetett kapni, átszámolva 100 forinttért kutyacombot lehet venni.

Az egyetemen egy nő modelleket keresett kasmír ruhákban való fotózkodáshoz, le is fényképeztek minket (mobillal), azonban csak Szandit és Balázst hívták, mert nekem nincs elég európai arcom. De mikor idejött a nő, elkezdte kritizálni a Szandit és a Balázst is (elég alaptalanul), úgyhogy ebből szerencsére kimaradtam. Végül Balázs kellett neki, lettek is róla szép fotók.

Szombat-vasárnap Ganboldék irodájában voltunk, mert ide kerültek a régi magyar nagykövetség, és (reméljük) a jövőbeli magyar tanszék könyvei, mi pedig segítettünk elrendezgetni a könyveket. Találtunk elég vicceseket, na meg persze néhány töris könyvet is, külön élmény volt számomra, hogy középkorász könyvek is voltak (Györffy). Közben elpanaszoltam, hogy mit csináltak velem az egyetemen, így Ganbold és Kriszta is szólt az egyik itteni fejesnek, hogy az nem állapot, hogy azért mert nincsen elég szék, valakit átraknak a csoportjából kettővel rosszabba. Úgyhogy ma már a régi csoportommal mehettem az óráimra. (remélem így is marad)

A múlt hét eléggé mélypont volt, remélem innen már csak jobb lesz, és az egyetemmel sem lesznek ilyen problémák már.