Múzeum, kirándulás, satöbbi

Múlt hét pénteken végül sikerült eljutnunk a Nemzeti Múzeumba (korábban, ha be akartunk menni, akkor vagy zárva volt, vagy nem lett volna elég időnk megnézni már a kiállítást). Megvettük a jegyeket és elindultunk megnézni az állandó kiállítást, ami az őskortól a napjainkig mutatja be Mongólia történetét. Volt ott ősember, szarvasos sziklák, majd a többi korból is mindenféle szép emlék. Természetesen volt jurta is kiállítva, és a hagyományos műveltség többi eleme sem hiányzott (azt mondjuk nem értettük, hogy a lófejes hegedűre hogy kerülnek hattyúk). A végén pedig napjaink Mongóliáját mutatták be: számítógép, satöbbi. Ahhoz, hogy fényképeket csináljunk külön jegyet kellett volna venni, amit mi nem tettünk meg, pláne hogy utána láttuk, hogy a dolgok nagy részére rá van írva, hogy nem lehet lefényképezni.

Az órákra nem annyira járunk be, egyrészt mert nem annyira van helyünk a teremben, másrészt mert feleslegesnek érezzük. Pláne amikor a tanár úgy beszél rólunk a többi diáknak, hogy „ter gurav amitan” az a három élőlény… bár ezen annyira nem lepődtem meg azok után, hogy a tartózkodási engedély neve is az, hogy alien card. A nyelvtudományra múltkor bementünk, de nem láttuk a táblát, nem hallottuk a tanárt és a mongolok is mást csináltak, úgyhogy én mandzsut fordítottam, Balázs lengyelt tanult, Szandi meg kínait.

A moziban a filmek angolul mennek mongol felirattal, így azért jobb filmet nézni, mintha szinkronizálva lenne. Megnéztük az Expendables 2-t, azonban egy japán lány nem értette, hogy mi az a plutónium, Balázs próbálta elmagyarázni, hogy atom, nem értette, azt sem értette, hogy bomba, hát hogy lehet akkor még elmagyarázni? Jobb nem jutott Balázs eszébe, úgyhogy mondta neki, hogy "Hirosima, Nagaszaki, tudod?"… legalább ebből már tudta a lány, hogy mit jelent ez a szó, bár nem örült.

Most pénteken a Zanabazar Múzeumba mentünk el, ami szépművészeti múzeum, főként buddhista művészeti alkotások vannak benne, gyönyörűek, oda tényleg érdemes elmenni. A modern rész viszont nekem annyira nem tetszett annyira, viszont az Egy nap Mongóliában című kép eléggé érdekes, és tényleg mindent ábrázol, amit itt szoktak csinálni.

Szombaton elmentünk kirándulni a Zaisanhoz, ami kb. olyan, mint itthon a Gellért-hegy. A környéken új lakóparkok vannak, illetve épp épülnek, és ott van a Tuul-folyó. A hegy lábánál van egy nagy arany Buddha szobor, a hegy tetején meg egy szocialista emlékmű. Igen ízléses, a képek magukért beszélnek…

Megmásztuk a hegyet, utána meg sétáltunk egyet a parton. Eléggé hideg volt, ennek ellenére a mongolok a folyóban állva horgásztak.

rendes szocialista diákokként :D

Tuul-folyó

a folyó partja befagyott

Este hatkor felhívott Ganbold, hogy egy mongol országgyűlési képviselő, aki Magyarországon végzett találkozni akar velünk, menjünk velük vacsizni, fél hétre.  Egy igen drága helyre mentünk, és mint kiderült nem csak minket hívtak meg, hanem az itt élő magyarok (mint kiderült van itt néhány üzletember) és a Magyarországon végzett mongolok egy része is eljött. Voltak mindenféle beszédek, hogy fel kell élénkíteni a két ország közötti kapcsolatokat. Ott volt egy ember a bevándorlási hivatalból is, aki a vízumról beszélt, s mondta, hogy a mi tartózkodási engedélyünket is ő intézte. Ekkor esett le, hogy ez volt az a férfi, akinél vagy háromszor voltunk, hogy kihisztizzük, hogy nekünk ugyan nem kell fizetni a tartózkodási engedélyért. Az este hangulata nagyon jó volt, a mongolok nagyon örültek, hogy beszélhetnek velünk magyarul, és mindenki nagyon jól érezte magát Magyarországon és mondták, hogy azt szeretnék, hogy mi is jól érezzük magunkat itt. Sajnos este 11-re vissza kellett érni a koliba, úgyhogy elbúcsúztunk tőlük és nem maradtunk sörözni, de még jó lenne velük találkozni, nagyon aranyosak voltak. "Hajrá Magyarország!"
Hazafelé pedig a frissen esett hóból gyúrtunk hógolyókat és jól megdobáltuk egymást. Egész szép éjjel hóesésben Ulánbátor, kicsit karácsonyi hangulatom is lett tőle.

Reggelre csak ennyi hó maradt

Ma pedig elmentünk Katáékhoz, múlt héten is voltunk, csináltunk finom pörköltet és méteres kalácsot. Amire igen büszkék vagyunk, mert itt sok alapanyag nem igazán van meg, például őzgerinc forma, de azt sütőpapírból csinált a Kata, a kakaót forrócsoki-porral helyettesítettük. Az eredmény pedig nagyon finom lett.
Ganbold barátai is eljöttek (bár 3 és fél órát késtek) és megtanítottak nekünk néhány mongol játékot. Az egyik olyan mint a kő-papír-olló, felfelé haladva egyre többet ér az ujj, és ez alapján lehet nyerni. (kisujjnál többet ér a gyűrűs, de a játék megtesz egy teljes kört, vagyis a hüvelykujjnál jobb a kisujj). A másik játékot meg nyáron játsszák a jurtában. Nem teljesen világosak a játékszabályok, de elvileg két csapat van, és kumiszt kell inni, de csak akkor szabad kimenni pisilni, ha engedi a szemben lévő játékvezető. Ha meg nem bírod akkor minél messzebbre kell kihányni a kumiszt. Vagy valami ilyesmi. Pontosan nem ismerem ezt a játékot, annyira nem is szeretném...

Mongóliában egyébként elég furcsa anomáliák vannak. Meg mernénk rá esküdni Szandival, hogy mindkettőnknek világosabb lett a haja. Borzasztó módon kívánjuk a csokoládét és az édességeket (mondjuk ez azért is van, mert kevés a gyümi, és hideg van). Kényelmesebb a földön aludni, mint az ágyon. És valahogy az ember sokkal fáradtabb. Valamint, ami az egyik legfurcsább jelenség, hogy lassan elfelejtek helyesen magyarul, néha értelmetlenül beszélek...