Peking 2

A harmadik napon ébredés után elmentünk reggelizni. Kínában az emberek általában levest esznek reggelire, mi is így tettünk. A leveshez pálcikát adtak, ami első ránézésre elég viccesen hatott, de végül is sikerült megoldania feladatot A kínai levesben rengeteg tészta van, azt kell kienni a pálcikával, utána meg a maradék levet leinni. Bár ezt nem lehet a legszebben megoldani.

A reggeli után elindultunk vonatjegyre vadászni. Ez ilyenkor elég nehéz feladat, mivel nyáron mindenki utazik, úgyhogy sokszor 2 héttel előbb meg kell venni a jegyet, hogy biztosan utazhasson az ember. A vonatállomáson rengeteg ember volt, és rendőrök álltak az állmás előtt egy kordonnál, és egyszerre csak bizonyos számú embert engedtek be. Beálltunk egy hosszú sorba, és végül is sikerült a 7-ei vonatra jegyet szerezni, bár nem egymás mellé, de lehet, hogy két jegy egy kabinba szól. Keményüléses jegyünk van alvóhellyel, bár reggel nyolctól este 8-ig utazunk csak. Elvileg Ereenben kell aludnunk, és másnap tudjuk csak átvitetni magunkat a határon Zamiin Uudba, hoyg felszálljunk egy mongol vonatra. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt, hogy sikerült megvenni a jegyet. Utána az egész világ szebb lett, és rájöttem, hogy megszerettem Pekinget.

Elmentünk a Mennyei Ég templomába, ami Balázs nagy vágya volt, és tényleg nagyon szép volt, meg az a jó benne, hogy nyugodt. Alapvetően Pekingben mindig nagy a nyüzsgés, de az ilyen parkokban kevesen vannak általában, és frissebb, jobba levegő. Míg a Balázs beljebb ment, mi leültünk az árnyékba, aminek az lett az eredménye, hogy a Balázs elveszett, persze nem volt nála telefon sem, végül meglett, de no.

Utána elmentünk a gyöngypiacra, ahol elég sok dolgot lehet venni, cipőtől a (hamis) iphoneig mindent. Be is szereztem egy órát, mert a sajátomat nem hoztam magammal. Érdemes ide eljönni, nekünk sajnos csak egy óránk volt vásárolni, pedig a Szandival éppen hogy csak kezdtünk volna belemelegedni.

Utána a Beihai parkba szerettünk volna elmenni, de már túl késő volt, úgyhogy a Wangfujing sétálóutcába mentünk. Volt egy olyan része, amit az ízek utcájának neveznek, itt lehetett venni nyársa húzott, sült bogarat és skorpiót. Inkább kihagytam ezt az élvezetet. Az egész utca egy nagy kavalkád volt, és nagyon kínai, tele vásárlókkal, nézelődőkkel, árusokkal, közben szólt a kínai zene, meg egy előadás is volt.

A negyedik nap, reggel korán keltünk, reggeli után indultunk az Illatos hegyre, illetve mást is beterveztünk, de mivel sokáig tartott megtalálni a hegyhez vivő buszt, illetve a hegyen is elég sok időt töltöttünk, sajnos nem maradt időnk.

Az illatos hegy egyszerűen gyönyörű. Peking először nagyon nem tetszett, később más kezdtem megszeretni a sikátoraival és még azzal együtt is, hogy dög meleg van, és mindennek van egy sajátos kínai szaga, de ez a túra az illatos hegyhez feltette a pontot az i-re: szeretem Pekinget és Kínát. Valahogy ez a hegy testesíti meg azt, amilyennek Kínát elképzeltem. Kis tavacskák vannak a parkban, és fel lehet menni a hegyre, útközben pagodák és sztélék vannak (bár egy négynyelvű Qianlong-kori sztélé leírásánál volt egy elég nagy baki, a négy nyelv a mandzsu, mongol, kínai, tibeti, azonban az angol nyelvű szöveg szerint a tibeti az szanszkrit szöveg). Az egyik tavacskánál van egy kis vízesés, és végig kabócák és egyéb rovarok teremtik meg az alaphangot, vagy néha kínai zenét hallani. Bár az egészben a legszebb a Jáde-templom a Buddha-szobraival, füstölőillatával, faragványaival.

Már későre járt az idő, mire végeztünk, vacsi után még találkoztunk Xiulannal, és beszélgettünk vele egy sort mongolul. Hihetetlenül aranyos lány, mindig nagyon segítőkész. Este még próbálkoztunk a nettel, de hát eléggé nehéz itt elérni. Egy hangulatos hostelbe szoktunk beülni, ahol az első napon összeismerkedtünk két hollanddal, akik európából elbicikliztek Pekingig.

Az ötödik napon Szandival korán keltünk, hogy legyen mindarra időnk, amit beterveztünk, de persze megint nem sikerült 8kor indulnunk. Erre a napra a nagy fal lett betervezve, a joyongguang-i szakasz, azonban nem teljesen azon az útvonalon lehetett odajutni, mint amit mi tudtunk. Szerencsére végül eljutottunk oda, nagyon szép volt, és robosztus, de dög meleg volt, úgyhogy mindenünkről folyt a víz, ráadásul a tegnapi nap miatt még izomlázunk is volt.

Hazafelé találkoztunk a buszon egy lánnyal, aki szóba elegyedett velünk, és kiderült, hogy mongol eredetű, de ő már nem tud mongolul, és a családja valami kínai-mongol keveréknyelvet beszél. Utána még elmentünk a gyöngypiacra kabátot venni, aztán visszamentünk az ízek utcájába, mert Balázs és Matyi meg akarta kóstolni a kígyót. Vettek is egy adaggal, és én is megembereltem magam, és megkóstoltam. Olyan az íze mint a csirkéé, csak rágósabb.