Tereldzs

Miután hazaértünk Amarbayasgalantból bejött hozzánk egy afgán srác, hogy van-e kedvünk velük menni a Hövszgöl-tóhoz. Természetesen egyből igent mondtunk, hiszen nekem nagy álmom, hogy elmenjek oda.

A probléma csak az volt, hogy még sok elintézni valónk volt, de végül sikerült megoldani, hogy Kriszta (aki most kinn kutat) átvegye a tartózkodási engedélyünket és az útlevelünket a Bevándorlási Hivatalból. Bementünk az egyetemre is szólni, hogy egy héttel később tudunk csak kezdeni (mert jövő héten Bulgan megye Bureghangai járásának központjában, egy kolostorban fogunk tanítani). Először nem tetszett az ügyintőzőnek, mondta, hogy sok információból kimaradunk, ha nem leszünk ott, de inkább az lehetett a baja, hogy rajtunk kívül még kb. senki sem jött meg. Majd elmentünk a Tudományos Akadémiára, de útközben a trolink ütközött egy autóval, szóval másik busszal kellett elmennünk. Ott találkoztunk Katuuval, aki régen nyelvi lektor volt nálunk, és nagyon aranyos volt. Délután pedig elmentünk a koli menedzseréhez, hogy akkor új szobát szeretnénk. Hosszú huzavona után sikerült egy baromi jó szobát kapni. A negyedik lakunk, van zuhanyzónk és szekrényünk is, na meg le lehet húzni az ablakon a redőnyt. Balázs pedig a szomszédunk lett.

Viszont sajnos nem kaptunk buszjegyet a Hövszgöl-tóig, két napra előre foglalt volt az összes jegy, így a közeli Tereldzsbe mentünk két afgán fiúval.  Kedd reggel bevásároltunk, majd délután elindultunk. Van közvetlen busz, azzal mentünk, én leghátul ültem a buszon a négy ülés egyikében, ami azért nem jó, mert könnyen le lehet pottyanni az ülésről. Ez azonban hamarosan nem jelentett problémát, mert még ketten bepréselődtek mellénk (hatan ültünk négy helyen). Ráadásul a bácsi aki mellém ült, folyton beleütött a vesémbe, és büdös volt, ráadásul fenyőmagot evett (itt ezt úgy eszik, mint nálunk a szotyit) és a héját a hasára, a lábamra vagy Balázs hátára köpdöste.

Hat felé megérkeztünk a jurtánkhoz, berendezkedtünk, majd elkezdtünk főzni, bár kicsit későn lett kész a vacsora, de nagyon jó volt. Mosogatni a patakban kellett persze. J

Másnap elmentünk kirándulni, ehhez pedig rengeteg patakocskán kellett átmászni. A végén megérkeztünk egy folyóhoz, amiben a srácok fürödtek is. Mi Szandival nem, mert nem tudtuk, hogy fogunk fürdeni a kirándulás alatt, ruhában meg nem akartunk belemenni (a mongolok valamiért rengetegszer ruhában fürdenek). Na meg a víz azért baromi hideg volt, de a nap gyönyörűen sütött, szép színünk lett tőle.

Délután elmentünk lovagolni a környékre. A mongol lovak nagyon alacsonyak, meg teljesen más a nyereg, a kengyel, és a kantár is ahhoz képest, amit Európában használunk. Ráadásul valamiért a lovam utált engem, folyton hátraszorította a fülét, kifejezve nem tetszését, hogy a hátán ülök, meg nem igazán akart vágtázni. Amikor meg én fejeztem ki a nemtetszésemet, olyanokat rúgott ki, hogy ha nem tudnék lovagolni, lehet leesetem volna. Mindenesetre nagyon jó dolog a mongol pusztán vágtázni.

Este még a jurtában aludtunk, másnap pedig elindultunk vissza a szállásra. Nagyon jó dolog volt, tuti fogunk még menni, télen is lehet lovagolni, hóban pedig még úgysem lovagoltam. A többieknek is nagyon tetszett a dolog, bár a nagy mínuszokban a jurtában alvás nem lesz a legkellemesebb, de megéri egy kicsit fázni érte. J