Itthon

Már két hónapja itthon vagyunk, azért nem írtam, mert időm sem volt, és már nem is éreztem a késztetést.

A karácsony egy buddhista országban a család nélkül meglehetősen furcsa volt, de szerencsére Szandi és Balázs ott volt, illetve a mongol családunk is. A szentestét Katánál és Ganbinál töltöttük, fát díszítettünk, sütit sütöttünk, igyekeztünk minél jobban Mongóliába varázsolni a karácsonyi hangulatot. Még ajándékoztunk is. 

Utána persze elkezdtük intézni a kiutazáshoz szükséges dolgokat. Megint meg kellett tennünk a bevándorlási hivatalba az utat, csak a másfél órás utazás a -40-ben kellemetlenebb volt, mint nyáron. Nem tudom, hogy fáztam-e úgy valaha, mint akkor. De végül megkaptuk a papírokat.

A szilveszter eléggé finomra sikeredett, de hát egyébként sem vagyok híve a kötelező bulizásnak. De megünnepeltük az új évet mongol idő szerint is, meg magyar idő szerint is.

Utána meg csakhamar következett az indulás, könnyes búcsút vettünk Katáéktól, másnap találkoztunk Nándinbátorral, aki kivitt minket a reptérre. A reptéren volt egy kis gond a csomagokkal, mivel más infó volt a repjegyünkön és a légitársaság honlapján, sőt az utazási iroda megint mást mondott. Persze Szandit elő is vették, végül szét kellett pakolni a csomagját. Kínába meglehetősen hamar megérkeztünk, a reptér sokkal jobb volt ott, mint Kijevben. január 4-én hajnali kettőkor indult a repülő Münchenbe, úgyhogy már Kínában felköszöntött Szandi és Balázs a szülinapom alkalmából, Németországban és muffint is kaptam Balázstól, otthon meg belecsöppentem a családi ünneplésbe. :)

A csomagokkal való kavar miatt Szandi csomagja Pekingben maradt, de másnapra hazaszállították neki, úgyhogy minden megoldódott.

Azóta nagyjából sikerült feldolgozni az élményeket. Néha eléggé nehéz volt ott, de most meg visszavágyunk mindhárman. Nem volt nehéz visszaszokni az otthoni környezetbe, de mindenképp máshogy állunk hozzá a dolgokhoz. Tanulságos volt, mindenkinek javaslom, hogy egyszer éljen egy teljesen más kultúrába, nagyon nagy élmény!