Klasszikus mongol és kiállítás

Kedden klasszikus mongollal kezdtünk, a tanár szokás szerint késett vagy 20 percet, és szerintünk minden órájára berúgva érkezik. A stílusa, a beszéde és a járása legalább is olyan. Az órán valami olyan szöveget kellett modernről klasszikusra átírni, hogy a csirke gyomrában szar helyett aranytojás volt. Majd a különböző ló billogokat vettük, a szvasztikára elég sok variánst felírt, persze nekünk a náci horogkereszt jutott róla eszünkbe, illetve az, hogy a mongolok a szó eleji „h” helyett gyakran „g”-t ejtenek, így a Hitlerből Gitler lesz, ráadásul klasszikusul leírva Gitlernek is olvasandó. A tanárnak nem is kellett több, mondott pár szót Hitlerről, hogy neki köszöntek úgy, hogy „Hi Hitler”.  Utána valahogy szóba jöttek a homoszexuálisak, a tanár szerint Mongóliában a homoszexuális férfiak vörös virággal a hajukban, dülöngélve járkálnak (jobb szót nem tudok, mutogatta a tanár a járásmódot).

[Pénteken este Szandi megnézte facebookon, hogy kit ismerhet, kijött Adolf Gitler (sic!)]

Szerda este elmentünk egy Danzan nevű festő kiállításának a megnyitójára. A Szühbaatar tér felé mentünk, ahol éppen valami ünnepség volt. Mint kiderült aznap vezették be a parlamentbe az új képviselőket, így beöltözött emberek táncoltak a parlament lépcsőin.
Természetesen a kiállításon is tele volt magyarul beszélő mongolokkal a terem. Már esküszöm félek, amikor magyarul beszéljük ki a mongolokat, nehogy értsék. J A kiállítás nagyon jó volt, gyönyörű képek és szobrok voltak, ez egyik legjobb kiállítás volt, amit itt láttam. Természetesen a festő is beszélt magyarul, mert Magyarországon tanult, ráadásul még a felesége is tud magyarul, egy cseh nő, aki itt a nagykövet. Nemsokára otthon is megtekinthető lesz ez a kiállítás, melegen ajánlom! Összeismerkedtünk egy híres színésszel is, aki egy Dzsingisz kán szerepet játszott el, de nagyon nem mongol feje volt, úgyhogy mondtuk neki, hogy nem hisszük el, hogy mongol.

a parlament

A festővel

A mongolok ismerkedése elég furcsa. Rengetegszer össze-vissza beszélnek, az egyik férfit megkérdeztük, hogy van-e gyereke, mondta, hogy igen, másnap meg arra a kérdésre, hogy hogy vannak a gyerekei, azt felelte, hogy nincsenek is gyerekei. Ugyanez a férfi közölte, hogy tud magyarul – bár igazából egy szót sem tud, még azt sem tudta, hogy mi Magyarország fővárosa. A pékségben, mikor a mongol nő furcsán nézett arra, hogy köszöntünk, Balázs megkérdezte, hogy beszél-e mongolul, és közölte (mongolul) hogy nem….

Alapvetően sokat telefonálnak és smseznek, nekem a legfurcsább az, hogy azt kérdezik mindig smsben, hogy mit csinálsz? Na meg az, hogy egy lány az udvarlójától rendszeresen olyan válaszokat kap erre a kérdésre, hogy most a srác nagyon elfoglalt, mert az ruhát hajtogat, vagy mos…

Múzeum, kirándulás, satöbbi

Múlt hét pénteken végül sikerült eljutnunk a Nemzeti Múzeumba (korábban, ha be akartunk menni, akkor vagy zárva volt, vagy nem lett volna elég időnk megnézni már a kiállítást). Megvettük a jegyeket és elindultunk megnézni az állandó kiállítást, ami az őskortól a napjainkig mutatja be Mongólia történetét. Volt ott ősember, szarvasos sziklák, majd a többi korból is mindenféle szép emlék. Természetesen volt jurta is kiállítva, és a hagyományos műveltség többi eleme sem hiányzott (azt mondjuk nem értettük, hogy a lófejes hegedűre hogy kerülnek hattyúk). A végén pedig napjaink Mongóliáját mutatták be: számítógép, satöbbi. Ahhoz, hogy fényképeket csináljunk külön jegyet kellett volna venni, amit mi nem tettünk meg, pláne hogy utána láttuk, hogy a dolgok nagy részére rá van írva, hogy nem lehet lefényképezni.

Az órákra nem annyira járunk be, egyrészt mert nem annyira van helyünk a teremben, másrészt mert feleslegesnek érezzük. Pláne amikor a tanár úgy beszél rólunk a többi diáknak, hogy „ter gurav amitan” az a három élőlény… bár ezen annyira nem lepődtem meg azok után, hogy a tartózkodási engedély neve is az, hogy alien card. A nyelvtudományra múltkor bementünk, de nem láttuk a táblát, nem hallottuk a tanárt és a mongolok is mást csináltak, úgyhogy én mandzsut fordítottam, Balázs lengyelt tanult, Szandi meg kínait.

A moziban a filmek angolul mennek mongol felirattal, így azért jobb filmet nézni, mintha szinkronizálva lenne. Megnéztük az Expendables 2-t, azonban egy japán lány nem értette, hogy mi az a plutónium, Balázs próbálta elmagyarázni, hogy atom, nem értette, azt sem értette, hogy bomba, hát hogy lehet akkor még elmagyarázni? Jobb nem jutott Balázs eszébe, úgyhogy mondta neki, hogy "Hirosima, Nagaszaki, tudod?"… legalább ebből már tudta a lány, hogy mit jelent ez a szó, bár nem örült.

Most pénteken a Zanabazar Múzeumba mentünk el, ami szépművészeti múzeum, főként buddhista művészeti alkotások vannak benne, gyönyörűek, oda tényleg érdemes elmenni. A modern rész viszont nekem annyira nem tetszett annyira, viszont az Egy nap Mongóliában című kép eléggé érdekes, és tényleg mindent ábrázol, amit itt szoktak csinálni.

Szombaton elmentünk kirándulni a Zaisanhoz, ami kb. olyan, mint itthon a Gellért-hegy. A környéken új lakóparkok vannak, illetve épp épülnek, és ott van a Tuul-folyó. A hegy lábánál van egy nagy arany Buddha szobor, a hegy tetején meg egy szocialista emlékmű. Igen ízléses, a képek magukért beszélnek…

Megmásztuk a hegyet, utána meg sétáltunk egyet a parton. Eléggé hideg volt, ennek ellenére a mongolok a folyóban állva horgásztak.

rendes szocialista diákokként :D

Tuul-folyó

a folyó partja befagyott

Este hatkor felhívott Ganbold, hogy egy mongol országgyűlési képviselő, aki Magyarországon végzett találkozni akar velünk, menjünk velük vacsizni, fél hétre.  Egy igen drága helyre mentünk, és mint kiderült nem csak minket hívtak meg, hanem az itt élő magyarok (mint kiderült van itt néhány üzletember) és a Magyarországon végzett mongolok egy része is eljött. Voltak mindenféle beszédek, hogy fel kell élénkíteni a két ország közötti kapcsolatokat. Ott volt egy ember a bevándorlási hivatalból is, aki a vízumról beszélt, s mondta, hogy a mi tartózkodási engedélyünket is ő intézte. Ekkor esett le, hogy ez volt az a férfi, akinél vagy háromszor voltunk, hogy kihisztizzük, hogy nekünk ugyan nem kell fizetni a tartózkodási engedélyért. Az este hangulata nagyon jó volt, a mongolok nagyon örültek, hogy beszélhetnek velünk magyarul, és mindenki nagyon jól érezte magát Magyarországon és mondták, hogy azt szeretnék, hogy mi is jól érezzük magunkat itt. Sajnos este 11-re vissza kellett érni a koliba, úgyhogy elbúcsúztunk tőlük és nem maradtunk sörözni, de még jó lenne velük találkozni, nagyon aranyosak voltak. "Hajrá Magyarország!"
Hazafelé pedig a frissen esett hóból gyúrtunk hógolyókat és jól megdobáltuk egymást. Egész szép éjjel hóesésben Ulánbátor, kicsit karácsonyi hangulatom is lett tőle.

Reggelre csak ennyi hó maradt

Ma pedig elmentünk Katáékhoz, múlt héten is voltunk, csináltunk finom pörköltet és méteres kalácsot. Amire igen büszkék vagyunk, mert itt sok alapanyag nem igazán van meg, például őzgerinc forma, de azt sütőpapírból csinált a Kata, a kakaót forrócsoki-porral helyettesítettük. Az eredmény pedig nagyon finom lett.
Ganbold barátai is eljöttek (bár 3 és fél órát késtek) és megtanítottak nekünk néhány mongol játékot. Az egyik olyan mint a kő-papír-olló, felfelé haladva egyre többet ér az ujj, és ez alapján lehet nyerni. (kisujjnál többet ér a gyűrűs, de a játék megtesz egy teljes kört, vagyis a hüvelykujjnál jobb a kisujj). A másik játékot meg nyáron játsszák a jurtában. Nem teljesen világosak a játékszabályok, de elvileg két csapat van, és kumiszt kell inni, de csak akkor szabad kimenni pisilni, ha engedi a szemben lévő játékvezető. Ha meg nem bírod akkor minél messzebbre kell kihányni a kumiszt. Vagy valami ilyesmi. Pontosan nem ismerem ezt a játékot, annyira nem is szeretném...

Mongóliában egyébként elég furcsa anomáliák vannak. Meg mernénk rá esküdni Szandival, hogy mindkettőnknek világosabb lett a haja. Borzasztó módon kívánjuk a csokoládét és az édességeket (mondjuk ez azért is van, mert kevés a gyümi, és hideg van). Kényelmesebb a földön aludni, mint az ágyon. És valahogy az ember sokkal fáradtabb. Valamint, ami az egyik legfurcsább jelenség, hogy lassan elfelejtek helyesen magyarul, néha értelmetlenül beszélek...

70 éves a MUIS

Korábban mindig sírt a szám, ha pénteken is volt egyetemi órám. Most beraktak nekünk egy órát szombat, igen szombat estére. Remek lesz.

Az egyetem most volt 70 éves, ezt pedig egy koncerttel ünnepelték meg a Sükhbaatar téren. Mi arra értünk oda, hogy filmet vetítenek az egyetemről, a háttérben, a film alatt szólt a zene, melynek a refrénje az volt, hogy minii ih surguuli, vagyis az én egyetemem. Utána különböző – elvileg tehetséges – diákok énekeltek. Ez azt jelentette, hogy mongol szerelmes rap számokat playbackeltek. Bár a kedvencem az a szám volt (énekeltek és rapeltek is benne) aminek a refrénje az volt, hogy „ha hideg van, gondolj arra, hogy jól felöltözzél”. És persze a „műsorvezető” minden szám között megkérdezte a közönséget, hogy fáznak-e. Persze fáztunk.

Hétvégén volt még egy koncert, én arra nem mentem, hanem a nagyszüleim barátainak mongol barátnőjét látogattam meg, aki 5 évet tanult Magyarországon, most meg az év felét Mongóliában, a második felét meg az USA-ban tölti. Igazából nem bántam, hogy kihagytam, Balázsék mondták, hogy nem volt olyan nagy szám, bár most voltak jó produkciók is. Én meg kaptam finom bócot, és almás süteményt és órákon át beszélgettünk Mongóliáról, Magyarországról, meg egyéb dolgokról.

Vasárnap elmentünk a piacra, hogy vegyünk télikabátot végre, mert este már eléggé hideg van (éjszakánként elvileg -5 fok körül van, hétvégére már -10et mondanak), de nappal, ha süt a nap, egész kellemes az idő. Télikabát még nem volt, még várhatunk rá pár hetet, de szerencsére sikerült egy szép mongol csizmát beszereznem, utána pedig Katáéknál ebédeltünk, isteni volt, mintha otthon lennénk. J

Bementünk az új óráinkra, hát a szóbeli hagyomány órán népdalokat elemeznek a mongol diákok, klasszikus mongolon egy olyan szöveget olvastunk, ami az abc-ről szól, és valamilyen furcsa módon a tanár végül azt sütötte ki, hogy az abc 1492 betűből áll. Mongolul az abc tsagan tolgoi, erről beszélt végig a tanár, de az óra vége előtt 5 perccel az egyik mongol diák jelentkezett, hogy a tsagan tolgoi mit is jelent akkor. A következő órára nem tudtunk bemenni, mert egyszerűen eltűnt. Fogalma sem volt senkinek, hogy miért nem abban a teremben van ahol lennie kéne, és egyáltalán hol van. Úgyhogy most megúsztuk a nyelvtudományt, helyette intézhettük, hogy végre megkapjuk a diákigazolványunkat, és az ösztöndíjunkat. Kíváncsi vagyok mikor kapjuk meg.  És közben megint megvariálták az órarendünket, szóval nem igazán tudjuk, hogy mikor is van óránk.

Ma este pedig morin khuur (mongol hangszer, lófejes hegedű) koncerten voltunk. Az állami együttes most volt 20 éves, és ennek örömére tartottak koncertet három napon is. Mi az utolsó napra mentünk, ami a világzenei nap volt, úgyhogy a Figarot és a Karib tenger kalózai zenéjének klasszikus változatát hallgathattuk meg, persze mongolosan.

A koliban meg végre elkezdtek fűteni, úgyhogy már nem fagyok meg éjszakánként. Balázséknál volt egy kisebb probléma a fűtés beindításakor, így szétszedték a radiátort, aztán az ajtajukba a kulcs is beletört. Szandi és az én szobámhoz van zuhanyzó. De azt már nem tudjuk használni, nem jön a zuhanyrózsából víz (már ha éppen van melegvíz). Szerencsére van mellettünk egy kondi terem, ahol tudunk fürdeni, mert általában van melegvíz (de nem mindig). 

Új csoport - újra

Új csoportba kerültünk, én immáron harmadjára. Előzőleg ugye kettővel gyengébb csoportba tettek. Most hétfőn szóltak az óra elején, hogy Balázs átmegy egy másik csoportba, mert jól beszél mongolul, úgyhogy mongolokkal fog járni egy csoportba. A nyelvtan tanár az órán mondta, hogy igazából Szandi és én is átmehetnénk, ha szeretnénk (szerintem látta, hogy cseppet unjuk a tárgyesetet, és tudjuk a ragjait), csak meg kell beszélni az adminisztrátorral. Balázs órarendjét megnéztük, és egész jó órák vannak ebben a csoportban: van klasszikus mongol, töri, nyelvtudomány és szóbeli hagyomány.

Reggel bementünk Balázzsal az órájára, ott kiderült, hogy rossz órarendet adott a lány (még azon túl is, hogy minden egy órával el volt írva). De végül megkérdeztük az adminisztrátort, aki közölte, hogy sajnos nem mehetünk át másik csoportba a Szandival, mert hogy Balázs jobban beszél mongolul, mint mi, hisz megírtuk a vizsgát (beszél-írtuk a kettő nem ugyanaz, de mindegy, pláne, hogy a vizsgánk is ugyanolyan volt), de majd utána néz. Így Szandi bement nyelvtanra, Balázs az új csoportjába, én meg mandzsura.

Balázs be is ült az órára, ahol kiderült, hogy Szandi is rajta van az új csoport listáján, úgyhogy berohant érte nyelvtanra. Az órájuk után kiderült, hogy én is rajta vagyok a listán, szóval én is járhatok ezekre az órákra.

Remélem jobbak lesznek, mint a korábbi órák. Már csak a tankönyvekkel kéne valamit, kezdeni, amiket jó drágán megvetettek velünk. Meg már a csoporttársaink is hozzánk mertek szólni. :)

Ízelítőül közölnék néhány történetet a Beszéd tankönyvből:

1. volt egy kisfiú, aki nagyon éhes volt, és átment a szomszédba, hogy kérjen vizet, de a lány tejet adott neki és nem engedte, hogy kifizesse. Később ez a kisfiú híres orvos lett a lány pedig nagyon beteg és senki sem tudta diagnosztizálni, hogy mi a baja, csak ez az orvos, de ez nagyon drága volt, de azért a csésze tejért kifizette a lány helyett a doktor a 10.000 dollárt.
2. egy kisfiúnak le kellett írni az álmait, ő arra vágyott, hogy 200 hold földje lesz és 400 lova, ezért egyest kapott a tanárától a dolgozatra, mert nem volt reális álom, hiszen csak egy nomád ember fia. Mikor felnőtt, pont 200 holdja és 400 lova lett.
3. A szeretet, a düh, az unalom, a szerencse együtt élt egy szigeten, ám a sziget elkezdett süllyedni, és hajón menekültek az érzelmek, a szeretet mindenkit megvárt, míg végül nem maradt hajó, és könyörgött a többi érzelemnek, hogy vegyék fel, de mindegyiknek volt valami kifogása, míg végül az idő felvette, mert csak az idő értékeli a szeretet fontosságát.
4. egy fiatal nő elment a legjobb óvodába, hogy neki nincs ideje beszélni tanítani a másfél két éves gyerekét, de azt hallotta, hogy ebben az oviban jól tanítanak. Mikor aláírta a szerződést látta, hogy be kell hoznia egy blúzát, de nem értette, hogy miért, mire az óvónő mondta, hogy ez egy olyan jó óvoda, hogy mikor a gyerekek alszanak, a blúzt ráterítik a gyerekekre, hogy úgy érezzék magukat, mint az anyjuk hasában.

Nos hát ilyenekről olvasunk, utána meg megkérdezi a tanár, hogy te is hallgatsz a szívedre? Magyarországon is minden ember a saját anyját tartja legjobb anyának? 

Remélem mindenki feltöltekezett ezekkel a mély gondolatokkal.