2012.11.18.

Az előző bejegyzésemben említett kiállítás megtekinthető Magyarországon!

http://www.forrasgaleria.hu/hu/exhibition/88 2012. november 15. és december 14. között.
Menjetek el, ha tudtok, tényleg nagyon jó!

Múlt héten írt Colmon (magyarul beszélő buddhista apáca, akinél voltunk vidéken is, és hazafelé két defektet is kaptunk), hogy ha szeretnénk, akkor meglátogathatjuk Mongólia egyetlen bentlakásos kolostorát (a Betub kolostort), ismeri a főapátot és szól majd neki. Mi úgy gondoltuk, hogy megnézzük, erre egyből jött Colmon az ötletével, hogy csináljunk az apáttal interjút, meg képeket, meg mindent. Telefonon meg is beszéltük az apáttal, hogy pénteken megyünk, előtte meg beülünk a szertartásra.

Péntek reggel el is indultunk, a kolostor jó fél órára van a kolitól, a -26 fokban igen kellemes séta volt. Sikerült bejutni a kolostorba, bejöttek a lámák is, a kicsik még lökdösődve és nevetgélve, és elkezdődött a szertartás. Eléggé hideg volt, bár a lámaruhában még hidegebb lehetett (főleg a gyerekeket becsülöm, hogy kibírják a hideget és az egy helyben ülést). A reggeli szertartás általában két órás szokott lenni, most három órán át tartott. Mongóliában sok dolgot megtanultam, ezek közül egyik a türelem, itt szinte mindig hozzátartozik mindenhez a várakozás. A változást abban is észreveszem, hogy hazafelé majd Pekingben (és Münchenben is) hat órát kell várakozni, és ez bennem úgy csapódik le, hogy de jó, csak hat óra. A szertartás végén kaptunk áldozati rizst, meg borókát, amit itt a szertartáskor füstölnek, finom illata van. Valami gyurma szerű anyagot is kaptunk, amit az archoz kellett érinteni, majd visszaadni 10 perc után. A legvégén meg vizet öntöttek a kezünkbe, amit a hajunkra kellett kenni. Utána bementünk az apáthoz, hogy beszélgessünk vele, és körbevezessen a kolostoron, de láttuk rajta, hogy nincs ideje, úgyhogy megbeszéltünk vele egy másik időpontot a találkozásra.

Este pedig átjött hozzánk egy mongol barátunk. Ő a konditerem egyik edzője, kb. az egyetlen, aki hozzánk mert szólni az elejétől kezdve. Nagyon kedves, csináltunk neki pörit és sütöttünk mézes krémest, meg ittunk egri bikavért. Ő pedig mutatott képeket a szülőföldjéről, és meghívott magához, hogy majd csinál nekünk mongol kaját, jövő nyáron meg menjünk el a szülőföldjére, ahol majd lovagolhatunk. Mikor elköszönt, mondtuk neki, hogy Magyarországon az a szokás, hogy amikor egy vendég jön vagy megy, két puszit adunk neki. Erre kicsit megszeppent, mivel itt a randi után is kezet fognak az emberek, de egész jól tűrte. J