Szerencsésen megérkeztem Ulánbátorba, még csütörtökön. A Turkish Airlines nekem nagyon bejött, nem csodálom, hogy a legjobb európai légitársaságnak választották. Viszont azt már tavaly leírtam a vonatútnál, hogy a mongolok baromi sok poggyásszal utaznak. Hát ez a repülőn sem volt másképp, elég sok mongol 3-4 kis bőröndnyi kézipoggyásszal jött fel, aztán ők háborodtak fel, hogy ha nem lehet, akkor miért engedték így fel őket.

Ulánbátor fél év alatt elég sokat változott, régi épületek eltűntek és újak vannak helyettük. Számomra a legszembetűnőbb az lett, hogy néhány helyen füvesítettek és virágokat ültettek, ez nagyon jól néz ki, sokat dob a látképen.

A Szühbaatar téren (amit átneveztek Dzsingisz kán térré) áll is egy jurta virágokból, mellette egyébként szintén áll egy szobor, ami leginkább karácsonyfára emlékeztet.

A koliban egyébként elég sokan maradtak még az előző félévről, bár igazából annyi emberrel még nem sikerült találkoznom, de ami késik nem múlik. 

Furcsa egyébként újra megszokni az itteni szagokat és ízeket, de már nagyjából visszaszoktam rá.