Kijevben

beszállókártya megszerzése, még Ferihegyen

Hát megérkeztünk Kijevbe. 

A Ferihegyi reptéren még könnyes búcsút vettünk szeretteinktől, a nagymamám megetetett almáspitével és elraktam a hamubasült pogácsát (tényleg, vándorútra az kell:) ).

Némi várakozás után felszálltunk az Ukrajnába tartó gépre. Első ránézésre elég kicsinek és rozogának tűnt, miközben benne ültünk néha ránk tört Szandival a szívinfarktus, hogy normális hangokat ad-e ki a gép (de szerencsére holnap már boeinggel megyünk tovább).

Most a reptéren a tranzitban ülünk, ahol néha van wifi, néha nem, és fél órája úgy döntöttek, hogy világítás sem lesz, inkább aludjunk. De most már van helyünk: mikor ideértünk olyan tömeg volt, hogy csak a földre tudtunk leülni. Bár a legnagyobb problémánk az volt, hogy a tranzitban nem lehet iható vízhez jutni (csapvizet inkább nem kockáztatnánk). Nincs a tranzitban se egy bolt, se egy automata, viszont a tranzitból kimenni elvileg nem lehet csak indulás előtt két órával és csak akkor, ha már van beszállókártyánk. Miután kikönyörögtük a beszállókártyánkat (amiért négy különböző embernél kellett próbálkozni, míg végül az egyik kiállította, csak várjunk öt percet, mert fáradt) sikerült venni méregdrágán némi vizet.

Nemrég pedig egy nagyobb zsidó csoport repült Tel-Avivba, s úgy mulatták a várakozási időt, hogy zenéltek és táncoltak, igen jó hangulatot keltve. :)

Túl vagyunk az éjszakán is, napközben elég meleg volt, viszont éjjelre bekapcsolták a légkondit, úgyhogy majdnem megfagytunk, hajnali 6-7 felé meg arra keltünk, hogy ukránul üvölt a hangszóró, hogy az utolsó utasok szálljanak fel a valahova tartó gépre.
De nemsokára már indul a gépünk.