Hát pörögnek az események, nagyon furcsa, hogy már majdnem egy hónapja elmentem otthonról.

A városon belül még nem néztük meg a múzeumokat, arra ott az egész tél, voltunk viszont piacon, ami nagyon hangulatos, rengeteg dolgot lehet ott venni, lefényképezni viszont nem fogom, mivel elég sok ott a tolvaj. Régiségtől kezdve a szőrmén át a tejes ételekig mindent lehet ott kapni.

Elég sok intéznivaló akadt Ulánbátorban: még mindig nincsen tartózkodási engedélyünk, bár már háromszor voltunk a bevándorlási hivatalban, és mindig közölték, hogy minden jó, de… még kell ez és ez a papír. Szerencsére már eléggé beletanultunk az itteni életbe és el tudjuk intézni a dolgokat, pár napja elment Olivér is és Emese is, akik eddig a legtöbbet segítettek.

Nagy szerencsénkre Ulánbátorban lakik Ganbold – aki Magyarországon élte le fél életét –  a feleségével, Katával, és sokat segítenek nekünk és szívesen látnak minket náluk.

A koliban is kezd beindulni az élet, az egyik laoszi fiúval már egész sokat beszélgettünk, és ő minket a laoszi konyhával ismertet meg (már nem agyat hozott, hanem citromfüves csirkelevest), mi meg neki magyar kaját főztünk.